Társaságunk névadója Dugonics András, a város legkorábban nemzetközi ismertségre szert tett tudós polgára, matematikus tankönyvíró, nyelvújító, író, egyetemi tanár, piarista szerzetes 1740. október 18-án született Szegeden. Az elemi iskolát Felsővároson kezdte, de járt a városi német iskolába is. Később a kegyesrendiek által vezetett gimnáziumban folytatta tanulmányait, amely igen nagy hatással volt rá. 1756. október 17-én öltözött be s csatlakozott a rendhez ő maga is.
1758-ban kezdte meg a tanítást, Szegeden ő tanított először filozófiát.1774-ben a nagyszombati egyetem „királyi oktatója” lett, mennyiségtant kezdett el tanítani. A magyar nyelvi tanszék volt a célja, de inkább matematika, mértan, és építészettan tanítására volt lehetősége. Szeged büszkén ünnepelte a már sikeres egyetemi tanárt, országosan is híres szülöttét. Amikor 1777-ben az egyetem áttelepült Budára, ő is odaköltözött, majd 1788-ban az egyetem rektora lett.
Mindennapi fontos szellemi élményévé vált a klasszikusok olvasása. Kibontakozó magyar nyelvű irodalmi munkásságának különös jelentőséget ad, hogy ekkoriban még nincs magyar irodalmi nyelv, az ország hivatalos nyelve a latin volt. Dugonics sokat fáradozott azon, hogy a magyar nyelvet alkalmassá tegye irodalmi művek tolmácsolására. A népnyelvet tartotta ehhez megfelelőnek, amelyet régi és újabb szavakkal is fűszerezett.
1784-ben II. József nyelvrendelete inspirálta Dugonicsot az első magyar nyelvű matematika-tankönyv megírására A tudákosságnak két könyvök címmel. Olyan matematikai műszavakat alkotott meg benne, amelyeket mind a mai napig használunk: állomány, derékszög, egyenlet, gömb, hasáb, köb, kör, szög, tétel, stb. Kazinczy évekkel később is a magyar tankönyvírás mintájának tekintette a művet. A tudákosságnak harmadik és negyedik könyve később, 1798-ban jelent meg.
Dugonics András kora normái szerint igazi polihisztor volt, a matematikában és a humán területeken egyaránt otthonosan mozgott. Legszélesebb körben regényei, színművei alapján vált ismertté. Fő művének a kortársak és az utókor által egyaránt nagyra értékelt Etelka tekinthető. Regényei a kor magyar irodalmának legjelentősebb alkotásai közé tartoztak, irodalomtörténeti és történetírói munkái is népszerűek voltak. Dugonics volt az első magyar író, aki színdarabjaival is nagy tekintélyt és népszerűséget szerzett. Drámáit sikerrel tűzték műsorra a vándorszínészek társulatai, az 1881-es Bátori Mária például korának legnépszerűbb színdarabjává vált.
A Magyar példa beszédek és jeles mondások (1820) anyaga hatalmas, negyven év munkájának eredménye: 10 182 közmondást és szólást tartalmaz. Gyűjteménye azonban már csak 1818. július 25-én Szegeden bekövetkezett halála után jelent meg.
Könyvtára külön gyűjtemény lett a Somogyi-könyvtárban. Tiszteletére 1891-ben megalapították a Dugonics Társaságot, majd 1924-ben a szegedi piarista gimnázium felvette Dugonics András nevét.
Születésének évfordulóján a Dugonics Társaság a szobránál, halálának évfordulóján a sírjánál tart koszorúzást.
Forrás:
http://dugonics.sk-szeged.hu/eletrajz.html